1. Németország Hitler hatalomra kerülésétől fogva készült az újabb háborúra. Szövetséget kötött Japánnal és Olaszországgal („tengelyhatalmak”), 1938-39-ben megszállta a németek lakta Ausztriát, majd Csehországot. A háborút az 1939. szeptember 1-jei Lengyelország elleni támadásától számítjuk, amelyet Anglia és Franciaország hadüzenete követett. A Szovjetunió ugyanekkor megnemtámadási szerződést kötött a németekkel, és részt vett Lengyelország legyőzésében és felosztásában. Németország 1940-ben meghódította Dániát, Norvégiát, a Benelux-államokat, Franciaországot (Anglia azonban megvédte magát), 1941-ben Jugoszláviát, Görögországot és a Szovjetunió egy részét. Ezek az országok megszállt területek vagy kollaboráns (=együttműködő) „bábállamok” lettek. A tengelyhatalmakhoz csatlakozott Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária és a szovjet támadást kivédő Finnország, semleges maradt Svédország, Svájc, Spanyolország, Portugália és Törökország.

2. Az USA (elnöke: Roosevelt) a Pearl Harbour-i (Hawaii) japán támadást követően csatlakozott Angliához (miniszterelnök: Churchill) és a sztálini Szovjetunióhoz („szövetségesek”). Tartalékaik emberben és háborús nyersanyagokban többszörösen felülmúlták a tengelyhatalmakéit. 1942-43 a fordulat éve volt: Midwaynél a japánok, El-Alameinnél és Sztálingrádnál a németek szenvedtek stratégiai vereséget, majd Olaszország kilépett a háborúból. 1944-ben amerikai, angol és emigráns francia katonák szálltak partra Normandiában, és – az állandó szovjet előrenyomulással párhuzamosan - közeledtek a Harmadik Birodalom határához. Németország csak Berlin eleste és a Führer öngyilkossága után tette le a fegyvert. Keleti fele és Európa ettől keletre fekvő része szovjet, nyugati fele és Európa ettől nyugatra fekvő része pedig amerikai-angol-francia megszállás alá került. A háború Európában 1945. május 9-én, a Földön 1945. szeptember 2-án, Japán fegyverletételével ért véget.

3. A tengelyhatalmak, majd ellenfeleik szakítottak a polgári lakosságot kímélő hadviselés Nyugaton több évszázados és nemzetközi szerződésekben is rögzített hagyományával: a háború 50 millió áldozatának fele civil volt. A japán, a szovjet és – elsősorban a keleti fronton – a német hadsereg gyakran kegyetlenül bánt a civil lakossággal és a hadifoglyokkal. Az utolsó évben a német városok nagy részét elpusztították az angolszász légitámadások, az USA atombombát dobott le Hirosimában és Nagaszakiban Japán megtörése érdekében. A németek és szövetségeseik által végrehajtott holokauszt – hasonlóan az örményeket sújtó, előző világháború alatti törökországi népirtáshoz – egy egész nép, az európai zsidóság teljes kiirtására irányult és 6 millió áldozatot követelt. A gettókba zárt embereket koncentrációs táborokba deportálták és ott dolgoztatták vagy megölték, kelet-európai területeken gyakran helyben kivégezték.

4. Magyarország 1938 és 1941 között német és olasz döntőbizottságoknak köszönhetően visszakapta a Felvidék és Erdély (első és második bécsi döntés), német engedéllyel megszállta Kárpátalja és a Délvidék egy részét. A Trianonban elvesztett terület közel fele került vissza a határon túli magyar lakosság túlnyomó többségével. Ennek viszont döntő szerepe volt abban, hogy Magyarország Németország szövetségesévé vált. Teleki Pál miniszterelnöknek eleinte sikerült megőrizni semlegességünket, öngyilkossága után azonban hazánk 1941-ben belépett a háborúba. A fordulat éve és a második magyar hadsereg Don-kanyarbeli pusztulásának hatására a kormányzó titokban előzetes megállapodást kötött az angolszász hatalmakkal arról, hogy csapataik Magyarországra érkezése esetén átállunk a szövetségesek oldalára. Erre nem került sor, a németek viszont emiatt 1944 tavaszán megszállták az országot. A szövetségesek bombázni kezdték a kollaboránsnak tekintett országot. A vidéki zsidóságot – életüket eddig a magyar kormányzat megvédte a munkaszolgálatban meghaltak kivételével – a hazai hatóságok közreműködésével hurcolták el az auschwitzi haláltáborba. Ősszel a németek meghiúsították a „kiugrási kísérletet”: az átállást az akkor már az ország területén harcoló szovjetek oldalára. A kormányzót lemondatták, hatalomra juttatták Szálasi Ferenc nyilas diktátort, aki Hitler végsőkig kitartó szövetségese lett. A front ezért megrekedt az országban, Budapestet meg kellett ostromolni, ami romba döntötte a város nagy részét, nyilas tömeggyilkosságok tizedelték meg a budapesti zsidókat (összességében az akkori országterületről 450 ezren váltak a holokauszt áldozatává). A felszabadító-megszálló szovjetek sok százezer férfit elhurcoltak, sok százezer nőt megerőszakoltak és kifosztották az országot. A háborúnak hazánkban összesen 900 ezer áldozata lett. Nagy részük ’44 tavasza és ’45 tavasza között halt meg, ekkor keletkeztek az anyagi károk is: ez az év volt az újkori magyar történelem mélypontja.

5. A háború után a párizsi békeszerződés visszaállította a háború előtti európai határokat, csak a Szovjetunió tartotta meg a háború elején német közreműködéssel szerzett területeit: Lengyelország keleti sávját (kárpótlásul Lengyelországé lett Németország keleti sávja), Finnország kis részét, a balti államokat és Besszarábiát, Magyarországtól pedig elvette Kárpátalját. A német népet bűnösnek mondták ki. A nürnbergi perekben elítélték vezetőit béke elleni (támadó háború indítása), háborús (civilekkel, hadifoglyokkal szembeni bánásmód) és emberiség elleni (népirtás) bűntetteikért. Németországot, Ausztriát, Berlint és Bécset egy-egy amerikai, angol, francia és szovjet megszállási övezetre osztották. Lengyelországhoz csatolt területéről és a szovjetek által megszállt többi közép- és kelet-európai országból 10 millió német lakost űztek el szülőföldjéről.